Skip to main content

Few Poems in Hungarian Translation

Keshab Sigdel versei                                                  Translator: Dabi István                Source: http://www.eirodalom.ro/irodalom/muforditas/item/3676-keshab-sigel-versei.html

I. Nepáli nyelven írt versek
A FOLYÓ (नदी)
A Hi­malájában raj­zol­ja meg egy folyó
a ci­vi­lizáció terv­rajzát
áram­la­ta bulldóze­re­i­vel
kígyóformájú kacs­kar­ingós árkot ás
és a he­gyi bar­lan­go­kon ke­resztül
ki­jut a nyílt sík tágas térsége­i­re
létre­hoz­va a ci­vi­lizációt
be­le­fest­ve az éle­tet
a folyó
az ad­dig ala­cso­nyan fekvő mély ten­ger­be ömlik
és visszatér a Hi­malájához hogy magával vi­gye a ma­gasságok képét
de nem egy­ma­ga fo­lyik tovább
magával vi­szi az em­be­ri álmo­kat
meg­je­le­nik három bu­borék
amik távo­labb áradást okoz­nak
de másutt színt ad­nak az élet­nek
a víz állandó mozgása a folyó
a ben­ne úszó em­be­ri álmok
a források a ten­ger mélyén
az álmo­kon ke­resztül az égig emel­ke­dik
az égről elűzi a felhőt a folyó
és mint víz vissza­eresz­ke­dik
fel­ma­ga­sod­va a ci­vi­lizáció te­remtője lesz a folyó
mint­ha ecset­tel fes­tenék fel az élet filmjét
A földön he­ve­sen száguld­va
a hegycsúcsok és a ten­ge­ri mélységek közé építve hi­dat
mint maga a ro­hanó élet a Folyó.

AZ IDŐ TÖRTÉNETE समय – कथा
Az idő egy kérdést tett fel
a ko­los­tor­ban
ahol a béke imádói gyűltek 
egy­be fel­fegy­ver­kez­ve
kik vagy­tok ti
ez a ci­vi­lizáció el­len szólhat
vagy 
az idő története.
A kérdés önmagában sem­mi,
mind­ad­dig, amíg fi­gye­lem­be nem ve­szik
s míg csak szükséges­nek nem tartják vála­szol­ni rá
csupán egy eltévedt
madárcsi­csergés
az idő zúgása
ez a kérdés valóban nem is kérdés
olyan mint­ha az idő szatírája len­ne önmagáról
min­ta a til­ta­kozó nagygyűlése­ken elégetésre szánt kép
gúnyos ka­caj
vagy inkább talány, mint kérdés
és fenn­ma­rad az égben
más kérdése­ket hívva
xxx
a ko­los­tor mel­lett
fényes kardját egy szer­ze­tes
nagy fe­lelőségtu­dat­tal előrántot­ta
és el­lenőri­zendő hogy elég éles-e
a hüvelyk­uj­ja hegyét azon végighúzta
Ami­kor biz­tonságban érez­te magát
te­kin­tetével körbejárta a ko­los­tort
és meggyőződött róla, hogy
sem­mi veszély nem fe­nye­ge­ti sem a ko­los­tort sem őt
és ha­ma­ro­san meg­kezdődik a ko­los­tor­ban a szer­tartás
összegyűlnek a hívők
és min­den­ki védve van min­den rossztól
a szer­ze­tes megkönnyebbülve felléleg­zett
fényes kardját a hüvelyébe csúsztat­ta
és ő maga is csat­la­ko­zott a hívőkhöz
xxx
ez a szer­ze­tes
a mi időnk története
és a kérdező idő maga
a történet narrátora
A VIRÁG फुलसँगको संशय
A virág azt képze­li
hogy is­te­ni adomány
hogy a bimbója szétpat­tan
ezért ami­kor nyílik
min­den­ki­nek
felkínálja magát
és ak­kor
a szél
az eső 
szemérmet­lenül meg­erősza­kol­ja
de ő nem véde­ke­zik
hi­szen nincs ere­je szem­beszállni
a széllel
a vízzel
arra gon­dol
hogy ebből a nászból
szület­nek az új virágok
számára ez egy megvála­szo­lat­lan
kérdés
CIPŐ ÉS CIPŐTALP जुत्ता र पाइताला
mik a te­metési szer­tartásra érkez­nek
egy bol­dog kap­cso­lat erős lánc­sze­me
vagy 
egy sze­rencsétlen kap­cso­lat drámája
ezek
a cipő meg a cipőtalp
a cipő a háza négy fala között
bűztől ful­la­do­zik
a talpnál
ke­res me­nedéket
de erősza­kos köve­telésére
an­nak védelmében
tovább csúszik a cipő
a cipőt elnyűhe­tik
de el nem fárad
azon­ban
ki­meríti a tal­pat.
de a talp nem hagy­ja magát
inkább el­dob­ja a cipőt
és foly­tat­ja az útját

II. Angol nyelven írt versek
A VÁROS, AZ ARCAI ÉS AZ ÁLMAI
en­nek a város­nak
nem egy arca van, ha­nem
sokféle, különbözőképpen ki­fes­tett ar­cai van­nak 
min­den al­ka­lom­mal új ar­cot ölt, megváltoz­tat­ja a kinézetét
en­nek a város­nak 
nem egy saját álma van, ha­nem mi­vel
a város­nak min­dig más– és másképpen van ki­fest­ve az arca
más és más álmo­kat lát
en­nek a város­nak min­den al­ka­lom­mal új és még újabb álma van
ami­kor le­nyug­szik a nap
az ar­cok közül
egy rendkívüli arc
fes­tett mégis színte­len
egy nyir­kos sötét te­rem­be
lop­va belép
körben a fa­la­kon
álmok tömege je­le­nik meg
mint­egy csírájuk­ban fejlődő álmok
vak erő irányítot­ta ha­lott álmok
a te­metésre várnak
és szüle­tendő ifjú álmok
ez egy egyet­len arc 
ami még so­ha­sem látta önmagát
ezen álmok sze­rint kívánja
meg­szab­ni saját arc­vonásait
hogy min­den vonás csak önmagához le­gyen ha­sonló
ő maga nem látja
azok arc­vonásait
a város­nak mint­ha sok ezer arca len­ne
egy rendkívüli arc­vonás
ren­ge­teg álom ünnepévé válto­zott
A VIRÁG
A virág azt képze­li
hogy is­te­ni adomány
hogy a bimbója szétpat­tan
ezért ami­kor nyílik
min­den­ki­nek
felkínálja magát
és ak­kor
a szél
az eső 
szemérmet­lenül meg­erősza­kol­ja
de ő nem véde­ke­zik
hi­szen nincs ere­je szem­beszállni
a széllel
a vízzel
arra gon­dol
hogy ebből a nászból
szület­nek az új virágok
számára ez egy megvála­szo­lat­lan
kérdés
TAGADÁS
a lel­kem éget
tüzet iszom
a sze­re­lem én ma­gam va­gyok
ahol
a gon­do­lat szol­ga csak
a ha­zugság szól keményen
látva hogy könny­csep­pekké ol­vad a tűz
han­gos ha­ho­ta hal­lat­szik
a kő élet­te­len
a föld­ben oly sok az élet
egymást köve­tik: víz pára majd le­vegő
hang fény majd villám
egyébként a gon­do­lat
min­de­nek között a leg­ki­sebb de a leg­erősebb
olyan kor­ban élek ami­kor ezek az erők csak rab­szolgák
a test élet­te­len anyag
a gon­do­la­tok csúcsán
ok nélkül vi­har támad orkán
és elsüllyedt hajókról jönnek szo­morú hírek
érzések nem he­lyet­tesíthe­tik a gon­do­la­to­kat
mert
az érzést a si­va­ta­gi délibáb
lehűti
a te­veháton utazók
az útjuk fo­lyamán fo­ko­za­to­san
látják eltűnni a látomáso­kat
hir­te­len érzik ho­gyan fo­kozódik a hőség
és meg­hal­nak
a jó gon­do­la­tok útját ke­re­sem
kívánságom
nem az idő választása
nem az idő til­ta­kozása
anya­gi létem ta­gad­ni nem le­het
ha az idő el­len is áll
itt a gon­do­lat
mit le­ta­gad­ni so­ha­sem le­het
Nepáliból, il­let­ve an­golból fordítot­ta:Dabi István

KESHAB SIGDEL nepáli költő 1979-ben szüle­tett Bar­diyában (Nepál). Ver­se­ket, esszéket ír nepáliul és an­go­lul. A Trit­hu­van Uni­ver­sity-n tanít.
Több iro­dal­mi folyóirat szer­kesztője. Ver­sei Nepálon kívül – fordítások­ban sok he­lyen meg­je­lent, főként ázsi­ai és af­ri­kai álla­mok­ban. Az Ame­ri­kai Egyesült Álla­mok­ban nem rég je­lent meg a Kortárs Nepáli Költők An­tológiája (An An­t­ho­logy of Con­tem­por­ary Ne­pa­li Po­etry). Európában most je­len­nek meg először ver­sei.

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

चराहरुको जुलुस

केशव सिग्देल कीर्तिपुरको डाँडामा उभिएको छु म यतिबेला र जिब्रो थुतिएको भैरवको थान अघिल्तिरबाट म खोजिरहेछु शक्तिको नाभीस्थान । देउता पनि मूक बसेको यो अग्लो ठाँऊबाट विवश भएर म हेरिरहेछु कंक्रिटको जङ्गलभित्र ढल्दै गरेको न्याय र जीवहरुका खुम्चिँदै गएका पाइलाहरु अब यहाँबाट देखिन्छ उही पुरानो, जर्जर, दरबार जस्तो गुफा मात्र । शाक्तिको उन्मादमा एउटा बुढो सिंह आफूलाई त्यो दरबारको राजा घोषित गर्छ र आफ्नो भोक तृप्तीका लागि हरेक दिन आफ्नै वस्तीका जीवहरुलाई एक एक गरी खाने कानून बनाउँछ । भय र सन्तापमा परेका जीवहरु बिरोधमा बोल्न सकेका छैनन् । दम्भको कलिङ्ग ठड्याएर त्यस गुफाभित्र सबै जीवका आवाज थुत्ने प्रपन्च गरिरहेछन् त्यो बुढो सिंह र केही थान छट्टु स्यालहरु । देबढोका पश्चिमको गुम्बामा डम्फुको आवाज खुब चर्को गरि बजिरहेछ, सायद गुम्बाका भिक्षुहरु निमुखा मृग र चराका हाडखोर देखेर अत्तालिएका छन् । गुफाको स्वघोषित राजालाई थाहा नहुन सक्छ बालकथाका खरायो मन्दिरको खापामा राखिएको तरवार झिकेर देव पुखूमा पखालिरहेछ हारेको युद्धका खाटाहरु । विवेक वर्जित गरिएको शहरमा फेरी बिरोधक...
Post a Comment
Read more

Men, Words and Metaphors: An Interview by Isha Gharti

Interview re-posted from   Fr ! day Bal Bahadur Thapa (Balu), Keshab Sigdel and Prakash Subedi, represent the Nepali poets/writers of the new generation. Over the last decade, in addition to their powerful writing, they have been very active in the literary scene. They have contributed to the theatre and film scenario and have been active through organizations such as Society of Nepalese Writers in English (NWEN), Literary Association of Nepal (LAN) and Devkota Study and Research Center (DSRC). Apt with skills, substance and a will to contribute to national literature, they are a strong force to be reckoned with. Steadily gaining national and international recognition, they are slowly changing the scene of English writing in Nepal. What made you get into literature? Bal Bahadur: “I used to read a lot when I was young, everything from Hindi comics, like Bankelal to Prakash Kobit to Thomas Hardy, which is what inspired me to write, though I only started writing afte...
2 comments
Read more

A Conversation with God

During the prayer to God I said, ‘I have nothing to offer but my dreams.’ God was not assured. Hundreds of devotees queue up everyday at least with a basket of flowers, a few incense sticks, and a coin or two. I saw no reason why God should be unhappy with me, and with them all. To God, I said again, ‘I have nothing to offer but my faith.’
2 comments
Read more